Keresztúri Márk, a FrontEndART egyik szoftvertesztelő kollégája már egyetemi évei alatt felismerte a tesztelésben rejlő lehetőségeket. Számos projektben kipróbálta magát, ahol egyedüli tesztelőként is helytállt, így mára magabiztosan mozog mind a manuális, mind az automatizált tesztelés területén.

Most egy interjúban mesél arról, hogyan indult a karrierje, miként fejleszti folyamatosan tudását, és miért tartja kiemelten fontosnak a tesztelői szerepkört.

K: Hogyan lettél szoftvertesztelő?

M: Az egész az SZTE gazdaságinformatika alapképzésén indult. Bár az egyetemen csak néhány órában érintettük a tesztelést, mégis nagyon érdekelt a téma. Amikor szakmai gyakorlati helyet kerestem, rátaláltam a FrontEndART tesztelői mentorprogramjára, amely remek lehetőségnek bizonyult, és egyben a kötelező egyetemi gyakorlatomat is teljesíteni tudtam vele.

A szakmai gyakorlat során rögtön egy éles projektre kerültem, méghozzá egyedüli tesztelőként. Ez a kihívás, az inspiráló közösség és a szakmán belüli fejlődési lehetőségek hamar megerősítettek abban, hogy a szoftvertesztelés lesz az én utam.

K: Hogyan élted meg a tesztelői mentorprogramot?

M: A mentorprogram kiváló lehetőséget nyújtott nekem pályakezdőként, hogy megismerjem átfogóbban a szoftvertesztelés alapjait. A gyakorlati tudásomat éles projekteken fejleszthettem. Ez egyben ijesztő volt, de nagyon inspiráló is.

A képzés az ISTQB alapelveire épült, mentoráltként pedig tapasztalt mentorok iránymutatásával folyt a munka. A program részeként rendezvények és workshopok is szerveződtek, ahol nem csak jobban megismerhettem a csapatot, hanem kapcsolatot is építhettem és megoszthattuk egymással a tapasztalatokat, így sokat tanulhattam. Ez a támogató közeg nemcsak szakmai fejlődést biztosított számomra, hanem a szakmai közösség részévé is válhattam.

A mentori támogatás akkor is rendelkezésre állt, miután a programot sikeresen befejeztem. Később magam is kipróbáltam a mentori szerepet, és ma már kollégaként dolgozom együtt egykori mentoráltammal.

K: Szerinted mitől lesz egy tesztelő sikeres?

M: Véleményem szerint egy sikeres tesztelő legfontosabb készsége a kritikus gondolkodás. Sőt, néha kifejezetten előnyös, ha valaki szokatlan megközelítéseket is alkalmaz. Ez segít abban, hogy olyan rejtett vagy váratlan hibákat is felismerjen, amelyeket mások talán észre sem vennének – pedig a valós környezetben ezek előbb-utóbb biztosan problémát okoznak.

Valamint hasznosnak tartom, ha valaki folyamatosan fejleszti a gyakorlati tudását. A FrontEndART például külön, gyakorlatorientált „műhelymunka”-programot tart a tesztelők számára. Ez a megközelítés sokkal hatékonyabb és gyorsabb tanulást eredményez, mint egy kizárólag elméleti képzés.

K: Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik most gondolkoznak azon, hogy milyen karriert válasszanak?

M: Ha valaki a szoftvertesztelés területén szeretne elindulni, először is érdemes tisztában lennie azzal, hogy a diploma önmagában nem feltétlenül előírás – ugyanakkor, ha az automatizált tesztelés irányába szeretne fejlődni, nem árt, ha már találkozott a programozás alapjaival, amit az egyetemeken rendszerint jól megalapoznak.

Az ISTQB tanúsítvány számos vállalatnál elvárás a felvételinél, és tapasztalatom szerint aránylag kis időráfordítással eredményesen megszerezhető.

Fontos, hogy a kezdő tesztelők is felismerjék: a tesztelői szemlélet – vagyis a hibalehetőségek kritikus észrevétele – sokszor többet nyom a latban, mint a fejlesztői gondolkodásmód.

A folyamatos koncentráció és az éles, fókuszált gondolkodás elengedhetetlen, hiszen számos különböző forrásból (például weboldalak, gyakorlófelületek) lehet tesztelési gyakorlatot szerezni. A jó kommunikáció pedig kiemelt jelentőségű, mert egy projekt során naponta több alkalommal kell egyeztetnünk a csapattal.

Ha már vannak ismereteink a tesztelésről, például egyetemi tanulmányokból vagy saját kutatásból, érdemes kihasználni a mentorprogramok nyújtotta lehetőségeket. Egy tapasztalt mentor iránymutatásával rövid idő alatt rengeteg alapvető tudásra tehetünk szert, ami később nagy előnyt jelenthet a munka világában.